FOGALOMTÁR

Ardzsuna

A magasztos tanítvány, akinek Bhagaván Krishna átadta a Bhagavad-Gita (lásd ott) halhatatlan üzenetét. Az öt Pándava herceg egyike a nagy Hindu eposzban, a Mahábháratában, amelynek kulcsfigurája volt.

Ashram

Spirituális remeteség; gyakran kolostor.

Asztráltest

Az ember finom fényteste, prána vagy élet-tronok; az egyéni lelket egymás után körülvevő három burok közül a második: kauzális test (lásd még: kauzális test), asztráltest és fizikai test. Az asztráltest erői éltetik a fizikai testet, hasonlóan ahhoz, ahogyan az elektromosság táplálja a fényforrást. Az asztráltestnek tizenkilenc eleme van: intelligencia, egó, érzés, elme (érzékszervi tudatosság); a tudásszerzés öt eszköze (a látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás fizikai szerveiben lévő érzékszervek); a cselekvés öt eszköze (nemzés, kiválasztás, beszéd, mozgás és a kézügyesség fizikai eszközeiben lévő végrehajtó erők); és az életerő öt eszköze, amelyek a keringés, anyagcsere, felszívódás, kristályosítás és kiválasztás funkcióit végzik.

Asztrális fény

Az élet-tronokból (lásd Prána) származó finom fény; az asztrális világ strukturális lényege. A lélek mindenre kiterjedő intuitív érzékelése révén a meditáció koncentrált állapotában lévő hívők érzékelhetik az asztrális fényt, különösen a spirituális szem által (lásd: spirituális szem).

Asztrális világ

Az Úr teremtésének finom szférája, a fény és a színek univerzuma, amely az atomnál finomabb erőkből, azaz az életenergia vagy élet-tronok rezgéseiből áll (lásd prána). Minden lénynek, minden tárgynak, minden rezgésnek az anyagi síkon van asztrális megfelelője, mert az asztrális univerzumban (mennyben) található a mi anyagi világegyetemünk tervrajza. A fizikai halálkor az ember lelke asztrális fénytestbe öltözve, érdemei szerint felemelkedik a magasabb vagy alacsonyabb asztrális síkok egyikére, hogy szellemi fejlődését e finomabb birodalom nagyobb szabadságában folytassa. Ott marad egy karmikusan előre meghatározott ideig, míg a fizikai síkon újra megszületik.

AUM (Om)

A szanszkrit gyökér szó vagy mag-hang, amely az Istenségnek azt az aspektusát szimbolizálja, amely minden dolgot létrehoz és fenntart; Kozmikus rezgés. A Védák Aum-ja azonos a tibetiek Hum szent szavával; a Mohamedánok Amin-jával; és az Egyiptomiak, Görögök, Rómaiak, Zsidók és Keresztények Ámen-jával. A világ nagy vallásai azt állítják, hogy minden teremtett dolog az Aum vagy Ámen, az Ige vagy a Szentlélek kozmikus rezgési energiájából ered. „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige… Minden általa (az Ige vagy Aum által) lett, ami lett és nélküle semmi sem lett.” (Biblia, János 1.1-3)

Az Ámen Héberül azt jelenti: bizonyosság, hűség. „Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete.” (Biblia, Jelenések könyve 3.14) Ahogyan egy járó motor rezgése által hang keletkezik, úgy az Ámen mindenütt jelenlévő hangja is hűen tanúskodik a „Kozmikus Motor” járásáról, amely rezgési energia révén fenntart minden életet és a teremtés minden részecskéjét. Paramhansa Yogananda a Yogoda Satsanga leckékben (lásd ott) olyan meditációs technikákat tanít, amelyek gyakorlása közvetlen tapasztalatot eredményez Istenről, mint Aum-ról vagy Szentlélekről. Ezzel a láthatatlan isteni Erővel („a Vigasztaló, aki a Szentlélek” − Biblia, János 14.26) való boldogságos közösség az ima valóban tudományos alapja. Lásd még: Sat-Tat-Aum.

Avatár

Isteni megtestesülés; a szanszkrit avatara szóból, melynek gyökerei ava, „le” és tri, „átmenni”. Aki eléri a Legfelsőbb Lélekkel való egyesülést, majd visszatér a Földre, hogy segítse az emberiséget, azt avatárnak nevezik.

Avidya

Szó szerint: „nem-tudás”, tudatlanság; a maya, a kozmikus téveszme (lásd lentebb) megnyilvánulása az emberben. Lényegében az avidya az ember nemtudása isteni természetéről és az egyedüli valóságról: a Legfelsőbb Lélekről

Babadzsi.

Lásd Mahavatar Babadzsi.

Bhagavad-Gita

„Az Úr éneke.” Egy ősi indiai írás, amely a Mahábhárata eposz hatodik könyvének (Bhishma Parva) tizennyolc fejezetéből áll. A Gita az Úr Krishna, mint avatár (lásd ott) és tanítványa, Ardzsuna közötti párbeszéd formájában jelenik meg a történelmi Kurukshetrai csata előestéjén. A Gita mélyreható értekezés a jóga (az Istennel való egyesülés) tudományáról, és időtlen recept a mindennapi élet boldogságához és sikeréhez. A Gita egyszerre hasonlat és történet, spirituális értekezés az ember jó és rossz hajlamai közötti belső harcról. Kontextustól függően Krishna a gurut, a lelket vagy Istent szimbolizálja; Ardzsuna a törekvő hívőt képviseli. Mahátma Gandhi így írt erről az egyetemes szentírásról: „Azok, akik a Gítán meditálnak, minden nap új örömet és új értelmet merítenek belőle. Nincs olyan spirituális bonyodalom, amelyet a Gita ne tudna kibogozni”.

Hacsak másképp nem jelezzük, a Bhagavad-Gitaból származó idézetek ebben a kötetben Paramhansa Yogananda saját fordításaiból származnak, amelyeket a szanszkritból néha szó szerint, néha pedig parafrázisban adott vissza, attól függően, hogy milyen kontextusban hangzott el a beszéde. Paramhansadzsi átfogó fordítása és kommentárja az Isten beszélget Ardzsunával című könyvben jelent meg.

Bhagaván Krishna

Egy avatár (lásd ott), aki a Keresztény korszakot megelőzően élt Indiában. A Hindu szentírásokban a Krishna szónak adott egyik jelentés: „Mindentudó Szellem”. Így Krishna, Krisztushoz hasonlóan, egy spirituális cím, amely az avatár isteni nagyságát − Istennel való egységét − jelzi. A Bhagaván cím jelentése „Úr”. Abban az időben, amikor a Bhagavad-Gitában feljegyzett beszélgetés zajlik, az Úr Krishna egy Észak-Indiában lévő királyság uralkodója volt. Korai életében Krishna tehénpásztorként élt, aki fuvolájának zenéjével elvarázsolta társait. Ebben a szerepében Krishnát gyakran úgy tekintik, hogy allegórikusan a meditáció fuvoláján játszó lelket képviseli, hogy minden megtévedt gondolatot visszavezessen a mindentudás ölébe.

Bhakti Jóga

Az Istenhez való spirituális közeledés, amely az Istennel való közösség és az Istennel való egyesülés legfőbb eszközeként a mindent átadó szeretetet hangsúlyozza. Lásd Jóga.

Brahma − Vishnu − Shiva

Isten teremtésben való jelenlétének három vetülete. Ezek képviselik a Kutasztha Chaitanya / Krisztusi Intelligencia (Tat) azon hármas funkcióját, amely a Kozmikus Természet teremtési, megőrzési és feloldási tevékenységét irányítja. Lásd Szentháromság.

Brahman (Brahma)

Az Abszolút Lélek.

Chitta

Intuitív érzés; a tudatosság összessége, amelyben megtalálható az ahamkara (egóizmus), a buddhi (intelligencia) és a manasz (elme vagy érzéki tudatosság).

Csakrák

A Jógában az élet és a tudatosság hét rejtett központja a gerincben és az agyban, amelyek az ember fizikai és asztrális testét élénkítik. Ezeket a központokat csakráknak („kerekeknek”) nevezik, mert a koncentrált energia mindegyikben olyan, mint egy csomópont, amelyből az életadó fény és energia sugarai sugároznak. Ezek a csakrák lentről felfelé a következők: muladhara (a farokcsont, a gerinc tövében); svadhisthana (a keresztcsonti, két hüvelykkel a muladhara felett); manipura (az ágyéki, a köldökkel szemközti); anahata (a háti, a szívvel szemközti); vishuddha (a nyaki, a nyak tövénél); ajna (hagyományosan a szemöldök között található; valójában közvetlenül a medullához kapcsolódik a polaritás révén (lásd még medulla és lelki szem); és sahasrara (a nagyagy legfelső részén).

A hét központ istenileg tervezett kijáratok vagy „csapóajtók”, amelyeken keresztül a lélek leereszkedett a testbe, és amelyeken keresztül a meditáció folyamatán át újra fel kell emelkednie. A lélek hét egymást követő lépcsőfokon keresztül jut el a Kozmikus Tudatosságba. A hét megnyitott vagy „felébredt” agy-gerincvelői központon keresztül történő tudatos felfelé haladás során a lélek a Végtelenbe vezető országúton halad, a valódi úton, amelyen a léleknek vissza kell térnie a saját útján, hogy újra egyesüljön Istennel.

A jóga-tanulmányok általában csak a hat alsó központot tekintik csakrának, a sahasrara-t pedig külön, hetedik központként említik. Mind a hét központot azonban gyakran lótuszként említik, amelyek szirmai a spirituális felébredés során kinyílnak, vagy felfelé fordulnak, miközben az élet és a tudat felfelé halad a gerincoszlopon.

Dharma

Az igazságosság örökkévaló alapelvei, amelyek az egész teremtést fenntartják; az ember eredendő kötelessége, hogy ezekkel az alapelvekkel összhangban éljen. Lásd még Sanatana Dharma.

Diksha

Spirituális beavatás; a szanszkrit igei gyökből diksh, odaadni magunkat. Lásd még Tanítvány és Kriya Jóga.

Dzsnyána Jóga

Az Istennel való eggyé váláshoz vezető út az értelem megkülönböztető képességének a lélek mindentudó bölcsességévé való átalakulásán keresztül.

Egóizmus

Az egó-elv, ahamkara (szó szerint: „én teszem”) a dualizmus, vagyis az ember és a Teremtő közötti látszólagos elkülönülés gyökere. Az ahamkara az embereket a maya (lásd ott) uralma alá hajtja, amely által az alany (egó) tévesen tárgyként jelenik meg; a teremtmények teremtőnek képzelik magukat. Az egó-tudatosság száműzésével az ember ráébred isteni identitására, az Egyetlen Élővel, Istennel való egységére.

Egyéni lélek

A Legfelsőbb Lélek egyéniesült, individualizált részecskéje. Az egyéni lélek vagy Önvaló (atman) az ember és minden létező életforma valódi és halhatatlan természete; csak átmenetileg öltözik a kauzális, asztrális és fizikai testek ruhájába. A lélek természete a Legfelsőbb Lélek, azaz az örökké létező, örökké tudatos, örökké új öröm.

Elemek (öt)

A Kozmikus Rezgés, vagy Aum, az öt tattva (elem) megnyilvánulásán keresztül strukturálja az egész fizikai teremtést, beleértve az ember fizikai testét is: föld, víz, tűz, levegő és éter (lásd lentebb). Ezek olyan szerkezeti erők, amelyek intelligenciával bírnak és vibrációs természetűek. A föld elem nélkül nem lenne szilárd halmazállapot; a víz elem nélkül nem lenne folyékony halmazállapot; a levegő elem nélkül nem lenne gáz halmazállapot; a tűz elem nélkül nem lenne hő; az éter elem nélkül nem lenne háttér, amelyen a kozmikus filmvetítés létrejöhetne. A testben a prána (kozmikus rezgési energia) a medullába jut, majd az öt alsó csakra (lásd még) vagy központ – a coccygealis (föld), a sacralis (víz), az ágyéki (tűz), a háti (levegő) és a nyaki (éter) – hatása révén öt elemi áramlatra oszlik. Ezeknek az elemeknek a szanszkrit terminológiája a prithivi, ap, tej, prána és akash.

Életerő

Lásd Prána.

Élet-tronok

Lásd Prána.

Energetizáló gyakorlatok

Az embert kozmikus energia veszi körül, ahogyan a halat is körülveszi a víz. A Paramhansa Yogananda által kezdeményezett és a Yogoda Satsanga leckékben (lásd ott) tanított Energetizáló gyakorlatok lehetővé teszik az ember számára, hogy feltöltse testét ezzel a kozmikus energiával, vagy univerzális pránával.

Éter

Szanszkrit nyelven ākāśa. Bár az anyagi világegyetem természetéről szóló jelenlegi tudományos elmélet nem tekinti tényezőnek, az étert évezredek óta így emlegették az indiai bölcsek. Paramhansa Yogananda úgy beszélt az éterről, mint arról a háttérről, amelyre Isten a teremtés kozmikus mozifilmjét vetíti. A tér dimenziót ad a tárgyaknak; az éter pedig elválasztja a képeket. Ez a „háttér”, egy teremtő erő, amely minden térbeli rezgést koordinál, szükséges tényező, amikor a finomabb erőket – a gondolatot és az életenergiát (prána), valamint a tér természetét és az anyagi erők és az anyag eredetét vizsgáljuk. Lásd az elemeket.

Gonosz

Az a sátáni erő, amely elhomályosítja Isten mindenhatóságát a teremtésben, és amely kibillent egyensúlyt hoz létre az emberben és a természetben. Továbbá egy tág fogalom, amely mindent magába foglal, ami ellentétes az isteni törvénnyel (lásd dharma), ami miatt az ember elveszíti az Istennel való lényegi egységének tudatát, és ami akadályozza az embert Isten megvalósításának elérésében.

Gúnák

A természet három attribútuma (kötőereje): tamasz, radzsasz és szattva − akadály, aktivitás és kiterjedés; vagy tömeg, energia és intelligencia. Az emberben a három gúna tudatlanságként vagy tehetetlenségként; aktivitásként vagy küzdelemként; és bölcsességként fejeződik ki.

Guru

Spirituális tanító. Bár a guru szót gyakran helytelenül használják, amikor egyszerűen bármilyen tanítóra vagy oktatóra utalnak, ám az igazi, Istentől megvilágosodott guru az, aki az önuralom elérésével felismerte a mindenütt jelenlévő Legfelsőbb Lélekkel való azonosságát. Az ilyen ember egyedülállóan alkalmas arra, hogy a keresőt az isteni önmegvalósítás felé vezető belső útján vezesse.

Amikor egy hívő készen áll arra, hogy elszántan keresse Istent, az Úr küld neki egy gurut. Egy ilyen mester bölcsességén, intelligenciáján, önmegvalósításán és tanításain keresztül Isten vezeti a tanítványt. A mester tanításait és fegyelmét követve a tanítvány képes beteljesíteni lelke vágyát az Isten-felismerés mannája iránt. Egy igazi guru, akit Isten arra rendelt, hogy az őszinte keresőkön segítsen – válaszul a lélek mélységes vágyakozására – nem egy közönséges tanító: ő egy emberi jármű, akinek testét, beszédét, elméjét és szellemiségét Isten csatornaként használja, hogy az elveszett lelkeket vonzza és visszavezesse a halhatatlanság otthonába. A guru a szent iratok igazságának élő megtestesítője. Ő az üdvösség ügynöke, akit Isten nevezett ki, válaszul a hívőnek az anyag rabságából való megszabadulás iránti igényére. „A guruval társaságban lenni” − írja Srí Yukteswar szvámi A Szent Tudás című könyvében − „nem csak azt jelenti, hogy fizikai jelenlétében vagyunk (mivel ez néha lehetetlen), hanem főként azt jelenti, hogy a szívünkben tartjuk őt, és alapvetően eggyé válunk vele, és összehangolódunk vele”. Lásd: Mester.

Gurudeva

„Isteni tanító”, a szanszkrit nyelvben szokásos tiszteletteljes kifejezés, amelyet a lelki tanítómester megszólítására és megemlítésére használnak − angolul néha „Mester”-ként adják vissza.

Hatha Jóga

A technikák és testtartások (ászanák) rendszere, amely elősegíti az egészséget és az elmebeli nyugalmat. Lásd jóga.

Intuíció

A lélek mindentudó képessége, amely lehetővé teszi az ember számára az igazság közvetlen érzékelését az érzékszervek közvetítése nélkül.

Isteni Anya

Isten azon aspektusa, amely a teremtésben aktív; a Transzcendens Teremtő shaktija vagy ereje. Az Istenség ezen aspektusának más kifejezései: Természet vagy Prakriti, AUM, Szentlélek, Kozmikus Intelligens Rezgés. Továbbá Istennek, mint Anyának olyan személyes aspektusa, amely az Úr szeretetét és könyörületes tulajdonságait testesíti meg.

A Hindu szentírások azt tanítják, hogy Isten egyszerre immanens és transzcendens, személyes és személytelen. Kereshetjük Őt mint az Abszolútumot; mint megnyilvánult örökkévaló tulajdonságainak egyikét, mint például a szeretet, a bölcsesség, a boldogság vagy a fény isteni (ishta) formájában; vagy egy olyan fogalomban, mint Mennyei Atya, Anya, Barát.

Jádava Krishna

Jádava arra a nemzetségre utal, amelynek Bhagaván Krishna királya volt, és ez az egyik a sok név közül, melyekkel Krishnát illetik. Lásd Bhagaván Krishna.

Jóga - Yoga

A szanszkrit yuj, „egyesülés” szóból. A jóga az egyéniesült lélek egyesülését jelenti a Legfelsőbb Lélekkel; továbbá azokat a módszereket, amelyekkel ezt a célt el lehet érni. A Hindu filozófia szélesebb spektrumán belül a Jóga egyike a hat ortodox rendszernek: Védánta, Mimamsa, Sankhya, Vaisesika, Nyaya és Jóga. A jóga módszereknek is különböző típusai vannak: Hatha jóga, Mantra jóga, Laya jóga, Karma jóga, Jnana jóga, Bhakti jóga és Rádzsa jóga. A rádzsa jóga, a „királyi” vagy teljes jóga az, amit az indiai Yogoda Satsanga Társaság / Önmegvalósítási Közösség tanít, és amit Bhagaván Krishna a Bhagavad-Gitában dicsér tanítványának, Ardzsunának: „A jógi jobb az aszkétánál, az empirikus filozófusnál és a tettei gyümölcseire törekvőnél is. Ó, Ardzsuna, légy hát jógi minden körülmények között!” (Bhagavad-Gita VI.46). A bölcs Patandzsali, a jóga legjelentősebb képviselője nyolc meghatározott lépést vázolt fel, amelyek révén a Rádzsa Jógi eléri a szamádhit, vagyis az Istennel való egyesülést. Ezek a következők: (1) yama, erkölcsi magatartás; (2) niyama, vallási előírások; (3) asana, helyes testtartás a testi nyugtalanság lecsillapítására; (4) pranayama, a prána, a finom életáramlatok irányítása; (5) pratyahara, visszavonulás a belsőbe; (6) dharana, koncentráció; (7) dhyana, meditáció; és (8) szamádhi, tudat feletti tapasztalás.

Jógi

Aki a Jógát gyakorolja (Lásd Jóga). Aki az isteni önmegvalósítás tudományos technikáját gyakorolja, az jógi. Lehet házas vagy egyedülálló, lehet világi felelősséggel bíró vagy formális vallási kötelékekkel rendelkező ember.

Karma

A múltbeli cselekedetek eredményei, ebből vagy az előző életekből; a szanszkrit kri, tenni szóból. A Hindu szentírásokban kifejtett karma harmonizáló törvénye a cselekvés és a reakció, az ok és a okozat, a vetés és az aratás törvénye. A természetes igazságosság során minden ember gondolatai és tettei révén saját sorsának alakítójává válik. Bármilyen energiákat is indít el ő maga, bölcsen vagy esztelenül, azok az energiák vissza kell, hogy térjenek hozzá, mint kiindulópontjukhoz, mint egy kör, amely kérlelhetetlenül beteljesíti önmagát. A karma – mint az igazságosság törvényének felismerése – arra szolgál, hogy az emberi elme megszabaduljon az Istennel és az emberrel szembeni nehezteléseitől. Az ember karmája inkarnációról inkarnációra követi őt, amíg be nem teljesedik vagy spirituálisan meg nem haladja azt. (Lásd reinkarnáció.)

Az emberi lények közösségeken, nemzeteken vagy a világ egészén belüli összesített cselekedetei alkotják a tömeges karmát, amely a jó vagy a rossz mértékétől és túlsúlyától függően helyi vagy messzire terjedő hatásokat eredményez. Minden emberi lény gondolatai és cselekedetei tehát hozzájárulnak e világ és a benne élő népek javához vagy bajához.

Karma Jóga

Istenhez vezető út a jutalomhoz kötődés nélküli cselekvésen és szolgálaton keresztül. Az önzetlen szolgálat által, azáltal, hogy valaki a tetteinek gyümölcsét Istennek adja, és Istent tekinti az egyedüli Cselekvőnek, a hívő megszabadul az egótól, és megtapasztalja Istent. Lásd: Jóga.

Kaszt

A kaszt eredeti felfogásában nem örökletes státusz volt, hanem az ember természetes képességein alapuló osztályba sorolás. Evolúciója során az ember négy különböző fokozaton megy keresztül, amelyeket az ősi Hindu bölcsek Sudra, Vaisya, Kshatriya és Brahmin néven neveztek. A Sudrát elsősorban testi szükségleteinek és vágyainak kielégítése érdekli; az ő fejlettségi állapotának leginkább megfelelő munka a fizikai munka. A Vaisya az evilági haszonra és az érzékek kielégítésére törekszik; több kreatív képességgel rendelkezik, mint a Sudra, és földművesként, üzletemberként, művészként vagy olyan területen, ahol elmebeli energiája kiteljesedést talál – jelenik meg. A Kshatriya, miután sok életen keresztül teljesítette a Sudra és Vaisya állapotok vágyait, elkezdi keresni az élet értelmét; megpróbálja legyőzni rossz szokásait, uralkodni az érzékein, és azt tenni, ami helyes. A Kshatriyák foglalkozásuk szerint nemes uralkodók, államférfiak, harcosok. A Bráhmin legyőzte alacsonyabb rendű természetét, természetes vonzalmat érez a spirituális törekvések iránt, és Isten-ismerő, ezért képes tanítani és segíteni másokat az önfelszabadításban.

Kauzális test

Lényegében az ember mint lélek egy kauzális-testű lény. A kauzális test az asztrális és fizikai testek eszme-mátrixa. A kauzális test 35 eszmei elemből áll, amelyek megfelelnek az asztráltest 19 elemének, valamint a fizikai test 16 alapvető anyagi elemének.

Kauzális világ

Az anyag fizikai világa (atomok, protonok, elektronok) és a fénylő életenergia (élet-tronok) finom asztrális világa mögött a gondolat (gondolat-tronok) kauzális vagy eszmei világa áll. Miután az ember eléggé kifejlődött ahhoz, hogy túllépjen a fizikai és az asztrális világegyetemeken, a kauzális világegyetemben tartózkodik. A kauzális lények tudatában a fizikai és asztrális világegyetemek lebomlanak azok gondolati lényegére. Amit a fizikai ember képzeletben megtehet, azt a kauzális ember a valóságban is megteheti – az egyetlen korlátot maga a gondolat jelenti. Végül az ember leveti utolsó lélek-burkát − a kauzális testét − hogy egyesüljön a mindenütt jelenlévő Legfelsőbb Lélekkel, minden vibrációs birodalmon túl.

Koncentrációs Technika

Az indiai Yogoda Satsanga Társaság koncentrációs technikája (más néven Hong-Sau technika), amelyet a Yogoda Satsanga leckékben tanítanak. Ez a technika tudományosan segít abban, hogy a figyelmet minden figyelemelterelő tárgytól elvonjuk, és egyszerre csak egy dologra irányítsuk. Így felbecsülhetetlen értékű a meditációhoz, az Istenre való összpontosításhoz. A Hong-Sautechnika szerves része a Kriya Jóga tudományának (lásd még: Kriya Jóga).

Kozmikus Tudatosság

Az Abszolútum; a teremtésen túli Legfelsőbb Lélek. Az Istennel való egység szamádhi-meditációs állapota is, úgy a vibráló teremtésen túl, mind azon belül. Lásd Szentháromság.

Kozmikus téveszme

Lásd Maya.

Kozmikus Energia

Lásd Prána.

Kozmikus Intelligens Rezgés

Lásd AUM.

Kozmikus Hang

Lásd AUM.

Krishna

Lásd Bhagaván Krishna.

Krishna-tudatosság

Krisztus-tudatosság; Kutasztha Chaitanya. Lásd Krisztus-tudatosság.

Krisztus (Kutasztha) központ

A Kutasztha vagy ajna csakra a szemöldökök közötti ponton, amely a polaritás révén közvetlenül kapcsolódik a medullához (lásd ott), az akarat és a koncentráció központja, valamint a Kutasztha Chaitanya / Krisztus-Tudatosság (lásd ott), a spirituális szem (lásd ott) székhelye.

Krisztus-Tudatosság

A „Krisztusi-” vagy „Krisztus-tudatosság” Isten kivetített tudatossága, amely minden teremtésben benne rejlik. A Keresztény szentírásokban az „Egyszülött Fiúnak” nevezik, az Atya Isten egyetlen tiszta tükörképének a teremtésben; a Hindu szentírásokban Kutasztha Chaitanjának vagy Tat-nak nevezik, a Legfelsőbb Lélek kozmikus intelligenciájának, amely mindenütt jelen van a teremtésben. Ez az egyetemes tudatosság, az Istennel való egység, amelyet Krishna, Jézus és más avatárok mutattak meg. A nagy szentek és jógik úgy ismerik, mint a szamádhi (lásd ott) meditáció állapotát, amelyben tudatuk azonosult a teremtés minden részecskéjében lévő intelligenciával; s így az egész világegyetemet saját testüknek érzik. (lásd Szentháromság)

Kriya Jóga

Egy szent spirituális tudomány, amely évezredekkel ezelőtt Indiában keletkezett. Magába foglal bizonyos meditációs technikákat, amelyek odaadó gyakorlása Isten megvalósításához vezet. Paramhansa Yoganandadzsi elmagyarázta, hogy a kriya szanszkrit gyökere a kri, azaz tenni, cselekedni és reagálni; ugyanez a gyök található a karma szóban, az ok és okozat természetes elvében. A krija jóga tehát „egyesülés (jóga) a Végtelennel egy bizonyos cselekvés vagy rítus (kriya) által.” A Krija Jógát − a Rádzsa („királyi” vagy „teljes”) Jóga egyik formáját − Bhagaván Krishna a Bhagavad-Gitában és Patandzsali a Jóga Szútrákban magasztalja. Ebben a korszakban Mahavatar Babadzsi (lásd ott) élesztette újjá. A Krija Jóga egy diksha (spirituális beavatás) által érkezhet el, amelyet az indiai Yogoda Satsanga Társaság/Önmegvalósítási Közösség gurui adnak. Srí Srí Paramhansa Yogananda mahaszamádhija (lásd ott) óta a dikshát egy, az általa kinevezett lelki képviselő, az Indiai Yogoda Satsanga Társaság/Önmegvalósítási Közösség elnöke (vagy az elnök által kinevezett személy) adja át. A dikshára való jogosultsághoz a Yogoda Satsanga/Önmegvalósítás tagjainak teljesíteniük kell bizonyos előzetes spirituális követelményeket. Aki megkapta ezt a dikshát, az Kriya Jógi vagy Kriyabán. Lásd még guru és tanítvány.

Kutasztha Chaitanya

Lásd Krisztus-tudatosság.

Lahiri Mahasaya

Shyama Charan Lahiri (1828-1895) családneve Lahiri volt. A Mahasaya, egy szanszkrit vallási cím, jelentése „nagy gondolkodású”. Lahiri Mahasaya Mahavatar Babadzsi tanítványa volt, és Srí Yukteswar szvámi (Paramhansa Yogananda guruja) guruja. Isten-megvalósított mester volt, csodálatos erőkkel, ugyanakkor családos ember is, akinek üzleti feladatai is voltak. Küldetése az volt, hogy megismertesse a modern embernek megfelelő jógát, amelyben a meditáció egyensúlyban van a világi kötelességek helyes teljesítésével. Yogavatarnak, „a jóga megtestesülésének” nevezték. Lahiri Mahasaya volt az a tanítvány, akinek Babadzsi feltárta a Kriya Jóga ősi, majdnem elveszett tudományát (lásd: Kriya Jóga), és utasította őt, hogy sorra avassa be az őszinte keresőket. Lahiri Mahasaya életét az Egy Jógi önéletrajza című könyv írja le.

Laya Jóga

Ez a jógikus rendszer azt tanítja, hogy az elmét bizonyos asztrális hangok érzékelésében kell elmélyíteni, ami az Istennel, mint az AUM kozmikus hangjával való egyesüléshez vezet. Lásd AUM és jóga.

Leckék

Lásd Yogoda Satsanga Önmegvalósítási Leckék.

Lélegzet

„A számtalan kozmikus áramlat behatolása az emberbe a lélegzet által, nyugtalanságot okoz az elmében” − írta Paramhansa Yogananda. „Így a lélegzet összekapcsolja őt a múló jelenség-világgal. Hogy megmeneküljön a mulandóság bánatától, és belépjen a Valóság boldog birodalmába, a jógi megtanulja tudományos meditációval lecsendesíteni a lélegzetet.”

Mahaszamádhi

Szanszkrit maha, „nagy”, szamádhi. Az utolsó meditáció, vagy tudatos közösség Istennel, amely során a tökéletesített mester beleolvad a kozmikus AUM-ba, és leveti a fizikai testet. A mester mindig előre tudja, hogy Isten mikorra tűzte ki számára a testi lakóhely elhagyásának idejét. Lásd szamádhi.

Mahavatar Babadzsi

A halhatatlan mahavatar („nagy avatár”), aki 1861-ben Kriya Jóga (lásd: Kriya Jóga) beavatást adott Lahiri Mahasayának, és ezzel újra visszaadta a világnak a megváltás ezen ősi technikáját. Örökké fiatalon, évszázadok óta a Himalájában él, és állandó áldást áraszt a világra. Küldetése az volt, hogy segítse a prófétákat különleges küldetéseik végrehajtásában. Magasztos szellemi nagyságát jelző számos címet adtak neki, de ő az egyszerű Babadzsi nevet vette fel, amely a szanszkrit baba, „apa” szóból és a tiszteletet jelölő „ i ” utótagból származik. Életéről és spirituális küldetéséről bővebb információt az Egy Jógi önéletrajza című könyv tartalmaz. Lásd avatár.

Mantra Jóga

Isteni egyesülés, amelyet a spirituálisan jótékony vibrációs erővel rendelkező tő szavak hangjainak odaadó, koncentrált ismétlésével érhetünk el. Lásd Jóga.

Maya

A teremtés szerkezetében rejlő megtévesztő erő, amely által az Egy sokként jelenik meg. A maya a relativitás, a megfordítás, az ellentét, a kettősség, az ellentétes állapotok elve; az ószövetségi próféták „Sátán"-ja (szó szerint, Héberül: „az ellenfél”); és az „ördög”, akit Krisztus festői módon „gyilkosnak” és „hazugnak” nevezett, mert „nincs benne igazság” (Biblia, János 8.44)

Paramhansa Yoganandadzsi írta:

„Ez az a mágikus erő a teremtésben, amely által a határok és a megosztottság látszólag jelen van a Határtalanban és a Feloszthatatlanban. A maya maga a Természet − a jelenség világok, melyek az Isteni Megváltoztathatatlanság ellenpólusaként mindig átmeneti változásban vannak.

Isten tervében és játékában (lílá) a Sátán vagy a maya egyetlen funkciója, hogy megpróbálja az embert a Szent Szellemtől az anyaghoz, a Valóságtól a valótlansághoz téríteni. 'Az ördög a kezdetektől fogva bűnös. Isten fia azért jelent meg, hogy az ördög cselekedeteit lerombolja' (Biblia, János I. levele 3.8) Vagyis a Krisztus-Tudatosság (Kutasztha-Chaitanya) megnyilvánulása az ember saját lényében könnyedén lerombolja az illúziókat vagy az 'ördög műveit'.

A maya a Természet mulandóságának fátyla, a teremtés szüntelen változása; a fátyol, amelyet minden embernek fel kell emelnie ahhoz, hogy mögötte meglássa a Teremtőt, a változatlan Megváltoztathatatlant, az örök Valóságot.”

Meditáció

Istenre való összpontosítás. A kifejezést általános értelemben használjuk, hogy jelezze bármely olyan technika gyakorlását, amely a figyelem belsővé tételére és Isten valamely aspektusára való összpontosítására szolgál. Konkrét értelemben a meditáció az ilyen technikák sikeres gyakorlásának végeredményére utal: Isten közvetlen megtapasztalására intuitív érzékelésen keresztül. Ez a hetedik lépcsőfok (dhyana) a Patandzsali (lásd ott) által leírt nyolcrétű jógaút hetedik lépcsőfoka, amelyet csak azután érhetsz el, ha elérted azt a belső koncentrációt, amely által a külső világból érkező érzékszervi benyomásoktól teljesen független vagy. A legmélyebb meditációban az ember megtapasztalja a jógaút nyolcadik lépcsőfokát: a szamádhit (lásd ott), a lelki közösséget, kommuniót, az Istennel való egységet. (Lásd még: Jóga.)

Medulla (nyúltvelő)

Az életerő (prána) fő belépési pontja a testbe, a hatodik agy-gerincvelői központ székhelye, amelynek feladata a kozmikus energia beáramlásának fogadása és irányítása. Az életerő a hetedik központban (sahasrara) tárolódik az agy legfelső részén. Ebből a tárolóból oszlik szét az egész testben. A medulla finom központja a főkapcsoló, amely az életerő bejutását, tárolását és elosztását irányítja.

Mester

Aki elérte az önuralmat. Paramhansa Yogananda rámutatott, hogy „A mester megkülönböztető képességei nem fizikaiak, hanem spirituálisak... Bizonyítékot arra, hogy valaki mester, csak az a képesség szolgáltat, hogy tetszése szerint beléphet a lélegzet nélküli állapotba (sabikalpa szamádhi) és a megváltoztathatatlan boldogság (nirbikalpa szamádhi) állapotába”. Lásd szamádhi.

Paramhansadzsi továbbá kijelenti: „Minden szentírás azt hirdeti, hogy az Úr az embert az Ő mindenható képmására teremtette. Az univerzum feletti uralom természetfelettinek tűnik, de valójában ez a hatalom eredendően és természetesen mindenkiben benne van, aki eléri isteni eredetének 'helyes emlékezetét'. Az Isten-megvalósítás emberei... mentesek az én-elvtől (ahamkara) és annak személyes vágyakból fakadó fellángolásaitól; az igazi mesterek cselekedetei erőfeszítés nélkül összhangban vannak a rīṭhāval (rīṭhā [szanszkrit]: isteni igazság), a természetes igazságossággal. Emerson szavaival élve, minden nagy ember „nem erényessé, hanem az Erénnyé válik; ekkor a teremtés céljára választ kapunk, és Istennek ez nagyon tetszik.”

Mount-Washington (Washington-hegy)

Az Önmegvalósítási Közösség Los Angeles-i Anyaközpontjának és nemzetközi központjának székhelye, valamint gyakran használt neve. A 12,2 hektáros birtokot 1925-ben Paramhansa Yogananda szerezte meg. Az Önmegvalósítás szerzeteseinek képzési központjává tette, és a Kriya Jóga ősi tudománya világméretű terjesztésének adminisztratív központjává.

Paramahansa vagy Paramhansa

Mestert jelölő spirituális cím (lásd: mester). Csak egy igazi guru adományozhatja egy képzett tanítványnak. A Paramhansa szó szerint „legfelsőbb hattyút” jelenti. A Hindu szentírásokban a hansa vagy hattyú a lelki megkülönböztetést szimbolizálja. Szvámi Srí Yukteswar 1935-ben adományozta ezt a címet szeretett tanítványának, Yoganandának.

Paramguru

Szó szerint: „az előző guru”; az ember gurujának a guruja. A Yogodánok/Önmegvalósítók (Paramhansa Yogananda tanítványai) számára a paramguru Srí Yukteswardzsi szvámira utal. Paramhansadzsi számára ez Lahiri Mahasayát jelentette. Mahavatar Babaji Paramhansadzsi param-paramguruja.

Patandzsali

A Jóga ősi képviselője, akinek Jóga-Szutrái nyolc lépésre osztva vázolják a jógaút alapelveit: (1) yama, erkölcsi magatartás; (2) niyama, vallási előírások; (3) asana, helyes testtartás a testi nyugtalanság lecsillapítására; (4) pranayama, a prána, a finom életáramlatok irányítása; (5) pratyahara, bensővé tétel; (6) dharana, koncentráció; (7) dhyana, meditáció; és (8) samadhi, tudatfeletti megtapasztalás. Lásd: Jóga.

Pranam

Egyfajta üdvözlés Indiában. A tenyereket egymáshoz szorítjuk, a kézfej a szívnél van, az ujjhegyek pedig a homlokot érintik. Ez a gesztus tulajdonképpen a prána üdvözlésként való kifejezése, szó szerint: „teljes üdvözlés”, a szanszkrit nam gyöknek: „üdvözölni vagy meghajolni”, és a pra előtagnak: „teljesen” az összetétele. A pranam üdvözlés az általános üdvözlési mód Indiában. A lemondottak és más, magas spirituális tiszteletnek örvendő személyek előtt ezt a kimondott szó is kísérheti: "Pranam".

Prána

Az életet alkotó intelligens, atomoknál finomabb energia szikrák, amelyeket a Hindu szentírásokban prána néven emlegetnek, és amelyeket Paramhansa Yogananda „élet-tronoknak” nevez. Lényegében Isten sűrített gondolatai; az asztrális világ (lásd fentebb) szubsztanciája, a fizikai kozmosz életelve. A fizikai világban kétféle prána létezik: (1) a kozmikus rezgési energia, amely mindenütt jelen van a világegyetemben, és minden dolgot strukturál és fenntart; (2) a különleges prána vagy energia, amely minden emberi testet áthat és fenntart öt áramlat vagy funkció révén. A Prána áramlás a kristályosítást, a Vjána áramlás a keringést, a Samana áramlás az emésztést, az Udana áramlás az anyagcserét és az Apana áramlás a kiválasztást végzi.

Pránajáma

A prána (a kreatív rezgés vagy energia, amely aktiválja és fenntartja az életet a testben) tudatos irányítása. A pránajáma jóga tudománya a közvetlen módja annak, hogy tudatosan leválasszuk az elmét azokról az élet funkciókról és érzékszervi észlelésekről, amelyek az embert a testtudathoz kötik. A pránajáma így felszabadítja az ember tudatát, hogy Istennel kommunikáljon. Minden olyan tudományos technika, amely az egyéniesült lélek és a Legfelsőbb Lélek egyesülését hozza létre, a jógához sorolható, és a pránajáma a legnagyszerűbb jóga módszer ennek az isteni egyesülésnek az eléréséhez.

Rádzsa Jóga

A „királyi” vagy legmagasabb út az Istennel való egyesüléshez. A tudományos meditációt (lásd ott) tanítja, mint az Isteni megvalósítás végső eszközét, és a jóga minden más formájából a legmagasabb lényegeket tartalmazza. Az indiai Yogoda Satsanga Társaság / Önmegvalósítási Közösség Rádzsa jóga tanításai egy olyan életmódot vázolnak fel, amely a test, az elme és a lélek tökéletes kibontakozásához vezet, és a Kriya Jóga (lásd ott) meditációs alapjain nyugszik. Lásd: Jóga.

Ranchi iskola

Yogoda Satsanga Vidyalaya, amelyet Paramhansa Yogananda alapított 1918-ban, amikor Kasimbazar Maharadzsa odaadta nyári palotáját és huszonöt hektár földet Ranchiban, Jharkhand tartományban, hogy fiú iskolaként használják. A birtokot véglegesen megvásárolták, amikor Paramhansaji 1935-36-ban Indiában tartózkodott. Ma több mint kétezer gyermek jár a Yogoda iskolába Ranchiban, az óvodától a főiskoláig. Lásd: Yogoda Satsanga Társaság, India.

Reinkarnáció

Az a tantétel, mely szerint az emberi lények az evolúció törvénye által kényszerítve többször inkarnálódnak (testet öltenek) egyre magasabb életekben − a helytelen cselekedetek és vágyak által hátráltatva, a spirituális törekvések által előmozdítva − mindaddig, amíg el nem érik az Önmegvalósítást és az Istennel való egyesülést. Miután az ember így túllépett a halandói tudat korlátain és tökéletlenségein, a lélek örökre megszabadul a kötelező reinkarnációtól. „A győztest oszloppá teszem Istenem templomában, és többé nem kerül ki onnan.” (Biblia, Jelenések könyve 3.12.)

A reinkarnáció fogalma nem kizárólag a keleti filozófiára jellemző, hanem számos ősi civilizáció tartotta az élet alapvető igazságának. A korai Keresztény Egyház elfogadta a reinkarnáció elvét, amelyet a gnosztikusok és számos egyházatya, köztük Alexandriai Kelemen, Origenész és Szent Jeromos is kifejtett. Csak a Kr. u. 553-ban tartott második Konstantinápolyi Zsinaton törölték ki hivatalosan a tant az egyház tanításából. Napjainkban sok Nyugati gondolkodó kezdi elfogadni a karma (lásd ott) törvényének és a reinkarnációnak a fogalmát, mivel nagyszerű és megnyugtató magyarázatot látnak benne az élet látszólagos igazságtalanságaira.

Rishik

Látók, emelkedett lények, akik isteni bölcsességet nyilvánítanak ki; különösen az ősi India megvilágosodott bölcsei, akiknek a Védák intuitív módon nyilatkoztak meg.

Sadhana - szádana

A lelki fegyelem útja. A guru által a tanítványai számára előírt konkrét útmutatások és meditációs gyakorlatok, amelyek hűséges követésével végül megvalósítják Istent.

Samadhi - szamádhi

A bölcs Patandzsali által felvázolt Nyolcrétű Jóga Ösvény legmagasabb lépcsőfoka. A szamádhi akkor érhető el, amikor a meditáló, a meditáció folyamata (melynek során az elme a bensővé tétel révén eltávolodik az érzékszervektől) és a meditáció tárgya (Isten) eggyé válik. Paramhansa Yoganandadzsi kifejtette, hogy „az Istennel való közösség kezdeti állapotaiban (sabikalpa szamádhi) a hívő tudata beleolvad a Kozmikus Szellembe; életereje kivonul a testből, amely »halottnak«, azaz mozdulatlannak és merevnek tűnik. A jógi teljesen tudatában van annak, hogy teste felfüggesztett élet állapotban van. Ahogy azonban magasabb lelki állapotokba (nirbikalpa szamádhi) fejlődik fel, testhez való kötöttség nélkül; és hétköznapi éber tudatában, még az őt igénybevevő világi kötelességek közepette is közösségben van Istennel.” Mindkét állapotot a Lélek mindig újjászülető boldogságával való egység jellemzi, de a nirbikalpa állapotot csak a legfejlettebb mesterek tapasztalják meg.

Sanatana Dharma

Szó szerint „örök vallás”. A védikus tanítások azon gyűjteményének elnevezése, amelyet Hinduizmusnak neveztek el, miután a görögök az Indus folyó partján élő népet Indusoknak vagy Hinduknak nevezték. Lásd: Dharma.

Sátán

Szó szerint, Héberül „az ellenfél”. A Sátán az a tudatos és független egyetemes erő, amely mindent és mindenkit a végesség és az Istentől való elkülönültség spiritualitás ellenes tudatával téveszt meg. Ennek eléréséhez Sátán a maya (kozmikus káprázat) és az avidya (egyéni káprázat, tudatlanság) fegyvereit használja. Lásd: Maya.

Sat-Tat-Aum

Sat, Igazság, Abszolút, Boldogság; Tat, egyetemes intelligencia vagy tudatosság; Aum, kozmikus intelligens teremtő rezgés, Isten hangrezgés-szimbóluma. Lásd: Aum és Szentháromság.

Szent Szellem (Legfelsőbb Lélek)

Lásd AUM és Szentháromság.

Önmegvalósítás (1)

Paramhansa Yogananda a következőképpen határozta meg az önmegvalósítást: „Az önmegvalósítás annak tudata – testben, elmében és lélekben – hogy egyek vagyunk Isten mindenütt jelenvalóságával; hogy ne kelljen imádkoznunk azért, hogy Ő eljöjjön hozzánk, hogy ne pusztán a közelében legyünk mindenkor, hanem hogy Isten mindenütt jelenléte legyen a mi mindenütt jelenlétünk; hogy most is ugyanúgy az Ő részei vagyunk, mint valaha leszünk. Csak annyit kell tennünk, hogy fejlesztjük tudásunkat."

Önmegvalósítás (2)

Az Önmegvalósítási Közösségre, a Paramhansa Yogananda által alapított társaságra való hivatkozás rövidített módja, amelyet ő maga gyakran használ informális beszélgetésekben; pl. „az önmegvalósítási tanítások”; „az önmegvalósítás útja”; „az önmegvalósítás központja Los Angelesben”; stb.

Önmegvalósítási Közösség

A Srí Srí Paramhansa Yogananda által 1920-ban az Egyesült Államokban (és 1917-ben indiában Yogoda Satsanga Társaság néven) alapított szervezet, amelynek célja a Kriya Jóga spirituális elveinek és meditációs technikáinak világméretű terjesztése az emberiség megsegítésére és javára. A nemzetközi központ, az Anyaközpont a kaliforniai Los Angelesben található. Paramhansa Yogananda kifejtette, hogy az Önmegvalósítási Közösség név jelentése: „Istennel való közösség az Önmegvalósításon keresztül, és barátság minden igazságkereső lélekkel”.

Önmegvalósítási Közösség leckék

Lásd: Yogoda Satsanga önmegvalósítási leckék.

Önvaló

Nagybetűvel írva az atman vagy egyéniesült lélek, az ember isteni lényege, megkülönböztetve a hétköznapi éntől, amely az emberi személyiség vagy egó. Az Önvaló egy egyéniesült (individualizálódott) Szent Szellem (Legfelsőbb Lélek), amelynek lényegi természete a mindig létező, mindig tudatos, mindig új Boldogság.

Az Önvaló vagy lélek az ember belső forrása: a szeretetnek, bölcsességnek, békének, bátorságnak, együttérzésnek és minden más isteni tulajdonságnak.

Shankara szvámi

Néha Adi („az első”) Shankaracharya (Shankara + acharya, „tanító”); India leghíresebb filozófusa. Időbeli meghatározása bizonytalan; sok tudós a nyolcadik vagy a kilencedik század elejére teszi. Istent nem negatív absztrakcióként, hanem pozitív, örök, mindenütt jelenlévő, mindig új Boldogságként fejtette ki. Shankara újjászervezte az ősi szvámi rendet, és négy nagy mathát (a lelki nevelés szerzetesi központjait) alapított, amelyek vezetői apostoli öröklésben a Dzsagadguru Srí Shankaracharya címet viselik. A Dzsagadguru jelentése „világtanító”.

Spirituális szem

Az intuíció és a mindenütt jelenlévő észlelés egyetlen szeme a Krisztus (Kutasztha) központban (ajna csakra) a szemöldökök között. A mélyen meditáló hívő a spirituális szemet arany színű fény gyűrűként látja, amely egy opálos kék színű gömböt foglal magába, a gömb középpontban pedig egy ötágú fehér csillagot. Mikrokozmikusan ezek a formák és színek a teremtés vibráló birodalmát (Kozmikus Természet, Szentlélek); Isten Fiát vagy intelligenciáját a teremtésben (Kutasztha Chaitanya/Krisztus-Tudatosság); és a minden teremtésen túli vibráció nélküli Szent Szellemet (Atyaisten) testesítik meg.

A spirituális szem a bejárat az isteni tudatosság végső állapotaiba. Mély meditációban, ahogy a hívő tudata behatol a spirituális szembe, és az abban megtestesülő három birodalomba, egymás után a következő állapotokat tapasztalja meg: (1) tudat feletti tudatosság vagy a lélek felismerés mindig új öröme. (2) Egység Istennel, mint AUM (lásd ott) vagy Szent Szellem; Kutasztha Chaitanya vagy Krisztus-tudatosság. (3) Egység Isten egyetemes intelligenciájával minden teremtésben. (4) Kozmikus tudatosság, egység Isten mindenütt jelenvalóságával, amely a vibrációs megnyilvánuláson túl és azon belül is megtalálható. Lásd még tudatállapotok; tudat feletti tudatosság; Krisztus-tudatosság.

Paramhansa Yoganandadzsi a Biblia Ezékiel könyvének (43.1-2) egy részletét magyarázva azt írta: „A homlokán (”keleten„) lévő isteni szemen keresztül a jógi a tudatosságával a mindenhatóságba hajózik, hallva a szót vagy az Aumot, a »sok víz« isteni hangját: a fény vibrációit, amelyek a teremtés egyedüli valóságát alkotják.”. Ezékiel szavaival élve: „Azután elvitt engem a kapuhoz, ahhoz a kapuhoz, amely Kelet felé néz; és íme, Izrael Istenének dicsősége jött a keleti útról, és hangja olyan volt, mint sok víz zúgása, és a föld ragyogott az Ő dicsőségétől.”

Jézus a lelki szemről is beszélt: „Ha szemed egyetlen, akkor teljes tested tele van fénnyel... Vigyázz tehát, hogy a fény, amely benned van, ne legyen sötétség.” (Biblia, Lukács 11.34-35)

Srí Yukteswar szvámi

Srí Yukteswar Giri szvámi (1855-1936), India Jnanavatarja, a „Bölcsesség megtestesülése”; Paramhansa Yogananda guruja, és az indiai Yogoda Satsanga Társaság / Önmegvalósítási Közösség Kriyabán tagjainak paramguruja. Srí Yukteswardzsi Lahiri Mahasaya tanítványa volt. Lahiri Mahasaya gurujának, Mahavatar Babadzsinak a megbízásából megírta A Szent Tudomány című könyvet, egy értekezést a Hindu és a Keresztény szentírások mélyebb egységéről, és kiképezte Paramhansa Yoganandadzsit spirituális világmissziójára: a Kriya Jóga (lásd ott) terjesztésére. Paramhansadzsi szeretettel írta le Srí Yukteswardzsi életét az Egy jógi önéletrajza című könyvében.

Szentháromság

Amikor a Legfelsőbb Lélek megnyilvánítja a teremtést, akkor válik Szentháromsággá: Atya, Fiú, Szentlélek (Szent Szellem), vagy Sat, Tat, Aum. Az Atya (Sat) Isten, mint a teremtésen túl létező Teremtő. A Fiú (Tat) Isten mindenütt jelenlévő, a teremtésben létező intelligenciája. A Szent Szellem (Aum) Isten vibráló ereje, amely tárgyiasítja a teremtést, vagy a teremtéssé válik.

A kozmikus teremtés és feloldódás számos ciklusa jött és ment az Örökkévalóságon át (lásd Yuga). A kozmikus felbomlás idején a Szentháromság és a teremtés minden más viszonylagossága az Abszolút Szellemben feloldódik.

Sziddha

Szó szerint: „aki sikeres”. Aki elérte az Önmegvalósítást.

Szvámi

India legősibb szerzetes rendjének tagja, amelyet a nyolcadik vagy a kilencedik század elején szervezett újjá Shankara Szvámi (lásd fentebb). A szvámi formális fogadalmat tesz a cölibátusra és a világi kötelékekről és ambíciókról való lemondásra; illetve a meditációnak és más spirituális gyakorlatoknak, valamint az emberiség szolgálatának szenteli magát. A tiszteletreméltó szvámi rendnek tíz besorolási címe van: Giri, Puri, Bharati, Tirtha, Saraswati stb. Srí Yukteswardzsi szvámi (lásd ott) és Paramhansa Yoganandadzsi a Giri („hegy”) ághoz tartozott.

A szanszkrit szvámi szó jelentése „aki egy az Önvalóval (Sva)”.

Tanítvány

Az a spirituális törekvő, aki egy guruhoz jön, aki az Istennel való találkozást keresi, és ennek érdekében örök spirituális kapcsolatot létesít gurujával. Az indiai Yogoda Satsanga Társaságban / Önmegvalósítási Közösségben a guru-tanítvány kapcsolat a Kriya Jógában a diksha, a beavatás révén jön létre. Lásd még Guru és Kriya Jóga.

Tudatállapotok

A halandói tudatosságban az ember három állapotot tapasztal: az ébrenléti tudatosságot, az alvó tudatosságot és az álmodói tudatosságot. De nem tapasztalja meg a lelkét, a tudat feletti tudatosságot, és nem tapasztalja meg Istent. A Krisztus-ember viszont igen. Ahogyan a halandó ember csupán a testében, úgy a Krisztus-ember az egész világegyetemben tudatos, amelyet a saját testének érez. A A Kutasztha Chaitanya állapotán túl van a kozmikus tudatosság, az Istennel való egység megtapasztalása az Ő abszolút tudatosságában, a vibráló teremtésen túl, valamint az Úr mindenütt jelenlévősége, mely az érzékelhető világokban nyilvánul meg.

Tudat feletti elme

A lélek mindentudó ereje, amely közvetlenül érzékeli az igazságot; intuíció.

Tudat feletti tudatosság

A lélek tiszta, intuitív, mindent látó, örökké boldog tudatossága. Néha általánosan használják a meditáció során megtapasztalt szamádhi (lásd ott) különböző állapotaira, de különösen a szamádhi első állapotára, amikor az ember túllép az én-tudaton, és önmagát, mint Isten képmására teremtett lelket ismeri fel. Innen következnek az önmegvalósítás magasabb állapotai: Kutasztha Chaitanya / Krisztus-tudatosság és a kozmikus tudatosság (lásd ott).

Védanta

Szó szerint „a Védák vége”; az Upanisadokból eredő filozófia, vagy a Védák utolsó szakasza. Shankara (nyolcadik vagy a kilencedik század eleje) volt a Védanta fő képviselője, aki kijelenti, hogy Isten az egyetlen valóság, és hogy a teremtés lényegében illúzió. Mivel az ember az egyetlen teremtmény, amely képes felfogni Istent, az ember maga is isteni kell, hogy legyen, ezért kötelessége, hogy felismerje valódi természetét.

Védák

A Hinduk négy szentírási szövege: Rig Véda, Sama Véda, Yajur Véda és Atharva Véda. Ezek lényegében a kántálások, rituálék és recitációk irodalma, amelyek az ember életének és tevékenységének minden fázisát vitalizálják és spirituálissá teszik. India hatalmas terjedelmű írott hagyománya közül a Védák (szanszkrit gyökér vid, „tudni”) az egyetlen olyan írás, amelynek nem tulajdonítanak szerzőt. A Rig Véda a benne foglalt himnuszok égi eredetét mutatja, és úgy ismert, hogy „ősi időkből” szállt alá, új nyelvezetbe öltöztetve. A négy Véda korszakról korszakra, Isten által a rishiknek, „látóknak” van kinyilatkoztatva, mely nityatva, azaz „időtlen véglegességgel” bír.

Yogoda Satsanga évenkénti kiadványok

Az indiai Yogoda Satsanga Társaság által évente Angol, Hindi és Bengáli nyelven kiadott négy füzet, amelyek Srí Srí Paramhansa Yogananda előadásait és írásait, valamint egyéb aktuális és maradandó értékű spirituális, gyakorlati és tájékoztató cikkeket tartalmaznak.

Yogoda Satsanga önmegvalósítási leckék

Srí Srí Paramhansa Yogananda tanításai, egy átfogó leckesorozatba foglalva, otthoni tanulmányozásra, és elérhetővé téve az őszinte igazság keresők számára a világ minden táján. Ezek a leckék a Paramhansa Yogananda által tanított jóga meditációs technikákat tartalmazzák, beleértve − azok számára, akik erre alkalmasak − a Kriya Jógát is (lásd ott).

Yogoda Satsanga Társaság, India

A név, amely alatt Srí Srí Paramhansa Yogananda társaságát ismerik Indiában. A társaságot ő alapította 1917-ben. Székhelye, a Yogoda Math, a Gangesz partján, Dakshineswarban, Kalkutta közelében található, és van egy fióktelepe Ranchiban, Jharkhand tartományban. A Yogoda Satsanga Társaságnak az India-szerte működő meditációs központokon és csoportokon kívül huszonegy oktatási intézménye van, az általános iskolától a főiskolai szintig. A Yogoda, a Srí Srí Paramhansa Yogananda által kitalált szó a „Yoga”, „egyesülés, harmónia, egyensúly”; és a „da”, „ami közvetít” szavakból származik. A Satsanga jelentése „isteni közösség”, vagy „közösség az Igazsággal”. A nyugatiak számára Paramhansajdzsi az indiai szervezet nevét „Önmegvalósítási Közösség”-ként fordította le (lásd ott).

Yogoda Satsanga Társaság (YSS) India és az Önmegvalósítási Közösség (SRF) gurui

A guruk: Bhagaván Krishna, Jézus Krisztus és a jelenkor magasztos mestereinek sora: Mahavatar Babadzsi, Srí Srí Lahiri Mahasaya, Szvámi Srí Yukteswardzsi és Srí Srí Paramhansa Yogananda. Bhagaván Krishna jóga-irányelvei és Jézus Krisztus tanításai harmóniájának és lényegi egységének bemutatása az YSS/SRF tanításának szerves részét képezi. Mindezek a guruk magasztos tanításaikkal és isteni eszközeikkel hozzájárulnak az Indiai Yogoda Satsanga Társaság / Önmegvalósítási Közösség küldetésének teljesítéséhez, hogy az egész emberiséghez eljuttassák az Isten-megvalósítás gyakorlati spirituális tudományát.

Yuga

Az ősi Hindu szövegekben felvázolt ciklus vagy a teremtés egy alperiódusa. Szvámi Srí Yukteswar (lásd még: A Szent Tudomány című könyvben) leírja a 24.000 éves Nap-éj egyenlőségi Ciklust és az emberiség mostani helyét ebben. Ez a ciklus az ősi szövegek sokkal hosszabb egyetemes ciklusán belül található, ahogyan azt az ősi rishik kiszámították és az EGY JÓGI ÖNÉLETRAJZA című könyv 16. fejezetében található: „Az írások szerinti egyetemes ciklus 4.300.560.000 év kiterjedésű, és a teremtés egy »napját« jelöli ki. Ez a hatalmas szám a Nap-év hossza és a Pi érték többszöröse (3,1416 a kör kerületének és átmérőjének aránya) közötti kapcsolaton alapszik."

"Az ősi látók szerint az egész világegyetem élettartama 314.159.000.000.000.000 Nap-év, vagyis Brahma Egy Korszaka."